Mai “barokk” portré

Nemrég egy lelkes fiatalember keresett meg azzal a kéréssel, hogy a húgáról és párjáról a kutyájukkal együtt készítsek barokk stílusú portrét. A portrét házassági évfordulós meglepetésnek szánta. Küldött egy Van Dyck festményt is, ami alapján elképzelte megfestetni rokonait. A portré inspiráló volt és kihívásnak éreztem átformálni a mai párt a nagy mester ecsetje nyomán.

Van Dyck mesterműve drapériás belső térben ábrázol egy párt, az anya ölében kisbabával. A férfi oltalmazón hajol kis családja fölé. Ruhája tökéletes anyagszerűséggel megfestett sötét bársonyruha, csipkegallérral és kézelővel. Az asszony életszerű arcát körgallér keretezi, bársonyruháján aranyhímzés.

A fiatalokról egy tavaly karácsonykor készült felvételt kaptam. Első lépésben a kompozíciót kellett “barokkosra” álmodni és annyi dinamizmust kihozni a két egyenesen álló fiatalból, amennyit csak lehet. Elképzeltem, hogy rendezem el a háttérben lévő drapériát és a viharos tájrészletet. Végül vagány feliratos cuccaikat kellett lecserélnem a reneszánsz pár ruháira és a lány szabadra engedett haját feltűztem, hogy ne takarja el a körgallért. Amikor felvázolt kompozíciót megfelelőnek éreztem, nekifogtam a festésnek.

           

Antony Van Dyck portréja a portréfestés virágkorában született, amikor a tehetős főúri réteg előszeretettel rendelt önálló vagy családi portrét részben a rang és gazdagság reprezentálása céljával. Ebben az időben már olajfestékkel, vászonra festették képeiket a mesterek.
A fiatalok barokk portréját vakrámára feszített vászonra, olajfestékkel készítettem én is, a 17.századi festészeti hagyománynak megfelelően.

Amikor átküldtem a fotót a kész képről, a megrendelő lelkesen ujjongott . . . hogy ilyen zseniális ötlete volt. Szerencsére a festményt kézhez kapva sem lanyhult az öröme. A megajándékozott pár a képet szépen bekeretezve, a lakásban méltó helyre tette.