A reprezentatív portré a portréalany társadalmi rangját, tekintélyét és személyiségét hangsúlyozza ki. Célja nemcsak a hasonlóság megteremtése, hanem a modell értékeinek és jellemzőinek bemutatása is. Gyakran tartalmaz szimbolikus elemeket, mint például ruházat, ékszer, címer, tárgy vagy háttér, amelyek a portréalany státuszára, foglalkozására, érdeklődésére vagy eredményeire utalnak. A portré lehet egész alakos, fél alakos, ülő, álló vagy a fejet és vállakat mutató arckép.

Kibontakozó hazai festészetünk több ismert alkotója - Barabás Miklós, Györgyi Giergl Alajos, Borsos József, Székely Bertalan - számos reprezentatív képmást készítettek.

A barokk sokoldalú művésze Bernini így nyilatkozott: "a portré titka az, hogy a meglevő szépséget "aláhúzza" és a modellnek nagyságot kölcsönözzön, a kisszerűséget és gyengeségeket pedig lehetőleg kiküszöbölje." Ilyen értelemben nyilatkoztak sokan, köztük Aristoteles is: „az emberi arc egyéni véletlenségeit egy magasabb rendü művészi ideál követelményei szerint kell eszményíteni, tipizálni.”

A portré lényege az ember megörökítése, az emberábrázolás. Az első portrét vagyis eleven ember képmását Itáliában - Vasari szerint - Giotto festette. Az emberábrázolás, a portré festés, mint műfaj, azonban csak később, a reneszánsz idején kezdődött. A reneszánsz fölfedezte az embert, az emberi egyéniség értékét és méltónak találta az embert - nemcsak a fejedelmeket, hanem minden embert - a megörökítésre. A reneszánszban az ember egyéniségének dicsőítése a portré festészetben öltött formát.

A műfaj legreprezentatívabb változata Tiziano művei nyomán terjedt el: az egészalakos, életnagyságú arcképtípus, amely a modellt állva, reprezentatív külsőségek és járulékok kíséretében ábrázolta.

    Magyarországon kedveltté vált az a portrésorozat, amely egy család élő tagjai mellett dicső őseit is bemutatta (ez az úgynevezett ősgaléria). A nemesi öntudat megerősödésével, a főnemesség politikai, társadalmi szerepének növekedésével jár együtt az igény, hogy az egyes családok "felsorakoztatják" őseiket, akik a nemességet szerezték, a vagyont gyarapították, magas tisztségeket töltöttek be.
A festészetben a portré vagy emberábrázolás jelentése, jelentősége koronként más és más volt, de magának a műfajnak lényege megmaradt, ami nem más, mint „az ember egyéniségének tükröződése a festő világszemléletében.”

Munkám során az évek alatt több reprezentatív portrét készítettem a kollegák, barátok vagy családtagok felkérésére. A portréval  elismerésüket tiszteletüket fejezték ki a portré alanya felé, aki a munkájában és az életében példaértékűt alkotott. Az érdemek elismeréseként készült portré így helyet kapott egy hivatal, iroda vagy otthon falán.

                 ör

A hajdan élt jelentős személyről is készülhet a büszke leszármazottak kérésére reprezentatív portré, amely segít megőrizni az ábrázolt személy emberi példáját és emlékét a családban. Egy Úriember, aki szenvedélyes családfa kutató pl. megkért hogy készítsem el ükanyja arcképét, akinek emléke közel áll a szívéhez. . . A 19 században élt ük nagyapa nagyméretű, félalakos portréja azért készült el, mert emberi példája inspiráló volt a megrendelő számára.

 Reprezentatív portré készülhet a megrendelőről saját magáról is a számára fontos tárgyak között, a kedvenc háziállatával. Az ilyen portré a lakás fő helyére kerül.

Végül, de nem utolsósorban a kreatív portrék is ide tartoznak, amelyeknek megrendelői önmagukat vagy a közel álló személyt reneszánsz vagy barokk festő ecsetje nyomán, korhű kosztümben képzelték el.